1944. május 17., szerda

2009. május 17.

Aláírták a végleges megállapodást a Weiss Manfréd Művek SS-nek való átadásáról. A tárgyalások Kurt Becher SS-Standartenführer és, a tulajdonos családok részéről, Chorin Ferenc között folytak. A szerződés értelmében, többek között, a németek 25 éven keresztül meghatalmazottként kezelhették a céget, míg a tulajdonos négy család 45-47 tagja lehetőséget kapott, hogy a birodalmon keresztül Svájcba, illetve Portugáliába távozzon, és egyes értéktárgyaikat is magukkal vihették. Ennek megfelelően, a szerződés aláírása után a családtagokat az SS gépkocsikon Bécsbe vitette. A szerződés aláírása után Chorin Ferenc levélben tájékoztatta Horthy Miklós kormányzót a történtekről. Ebben azt igyekezett bizonygatni, hogy a szerződés az ország gazdasági érdekeinek figyelembevételével történt, biztosította a gyárak Magyarországon maradását, a munka folytatását szakértő vezetés mellett, és a munkahelyek megmaradását. Részlet a levélből: "Ezen idő alatt, sajnos, bizonyára a helyzet kényszere alapján, főméltóságod égisze alatt, a zsidókérdést szabályozó, törvényes alappal nem bíró rendeletek egész sora jelent meg. Ezek a rendeletek egyfelől zárolták, de tényleg eltulajdonították a zsidó vagyont (állandóan ennek hovafordításáról hallunk), ami rettenetes precedenst teremtett, s aminek következményeit máris láthatjuk - másfelől azonban és ezt e percben majdnem súlyosabbnak tartom - a zsidók és az ilyeneknek tekintendők minden gazdasági tevékenységét erkölcsileg is lehetetlenné tették. Olyan időpontban történtek ezek az intézkedések, amikor állandóan azt hangoztatják, hogy gazdasági téren is a legnagyobb erőfeszítésre van szükség; sajnos, azt hiszem, ezek a rendelkezések az amúgy is meglevő gazdasági káoszt jóvátehetetlenül ki fogják mélyíteni."

Szálasi Ferenc Titkos Párttanácsot hívott össze. Beszámolt az addigi lépésekről, majd Csia Sándor, Gera József, Henney Árpád és Szőllősi Jenő átadták a Szálasi felkérésére készített közös tervezetüket a "kibontakozás technikai lebonyolításáról", azaz egy kormány megalakításának és összetételének kérdéseiről, mely a Nyilaskeresztes Párt elképzelései alapján jönne létre. Még aznap felkereste Szálasi Sztójay Döme miniszterelnököt, hogy közölje a jobboldali pártok egységének elutasítását, és átadja a kidolgozott terv alapjait tartalmazó levelet. Ugyanakkor, "teljes alattvalói hódolatról tanúskodó levélben" jelentette Horthy Miklósnak a miniszterelnöknél tett lépéseit.

Az Eichmann-féle Sonderkommando jelentése szerint a deportáltak száma elérte a 23.363 főt.

A bárdfalvai gettót kiürítették, lakóit a máramarosszigeti gettóba gyalogoltatták. Köztük a barcánfalvai, bárdfalvai, brébi, budfalvai, deszei, disznópatakai, falusugatagi, farkasrévi, fejérfalvai, felsőkálinfalvai, hernécsi, hotinkai, krácsfalvai, máragyulafalvai, mikolapataki, nánfalvai, szerfalvai, váncsfalvai zsidókat is.

A helyi zsidó tanács kérésére, Gotterer Sámuelné, a kassai izraelita nőegylet elnöke és a leányárvaház alapítója levelet írt Horthy Miklós feleségének. A deportálás megkezdésére és brutalitására hívta fel a figyelmet, közbenjárását kérte leállítása, vagy legalább a 18 éven aluli gyermekek, a 60 évnél idősebb férfiak, és az 50 évnél idősebb nők és a betegek elszállításának megakadályozása érdekében. Az utóbbiak deportálása gyanút keltett a hatóságoktól kapott információval kapcsolatban, hogy dolgozni viszik őket Németországba.

Munkácson a zsidónegyedben lévő gettó lakóit, embertelen módon, a részben már kiürített téglagyári gettóba hajtották. Ugyanezen a napon haladt át a Munkácsról indult harmadik transzport, 3.306 fő, Kassán. Ebben a transzportban voltak Bárdháza, Felsőverecke, Kölcsény zsidó lakosai.

A Mezőkeresztesi járás főszolgabírója, Leszkay Károly kiadta az utasítást Alsóábrány, Borsodgeszt, Felsőábrány, Kács, Keresztespüspöki, Mezőkeresztes, Mezőnagymihály, Mezőnyárád, Sály, Szentistván, Tibolddaróc, Vatta települések zsidó lakosságának a járásszékhelyen való összegyűjtésére.

Nagyváradon Jaross Andor beiktatta Bihar vármegye új főispánját, Rajnay Károlyt. A gettósítás feladatait a korábbi főispán, Hlatky Endre nem vállalta és, akárcsak Soós István nagyváradi polgármester, lemondott tisztségéről. A belügyminiszter, aki meglátogatta a gettót, és elégedetten nyugtázta a zsidók elkülönítését, beszéde igen világos volt, a zsidók sorsát illetően.

Ungvárról elindult az első transzport Auschwitz-Birkenauba. Ebben voltak Szobránc és a Szobránci járás zsidó közösségei.

Günther Altenburg Edmund Veesenmayernek küldött táviratában tájékoztatta őt Adolf Hitler javaslatáról, "hogy amennyiben Magyarországon a lakosság a zsidók elleni rendszabályokban segítségünkre lenne, mi talán ezeknek a zsidóvagyonból juttathatnánk. Ez aktivizálná a lakosság közreműködését."

Otto Winklemann Edmund Veesenmayernek tett május 23-i jelentése szerint, "este egy honvédegység Munkácstól kb. 50 km-re északra, hat férfi és egy nőből álló bandába ütközött. Rövid tűzharc után a banda géppisztolyokat, kézigránátokat és lőszert hátrahagyva visszavonult."

Szerző: csatomihaly | 2009. május 17.
Oldalmenü
Naptár