1944. május 2., kedd

2009. május 2.

Az észak-erdélyi gettósítás megkezdésének előestéjén a polgármesterek rendkívüli utasításokat adtak ki a zsidóknak, melyek szövege lényegében megegyezett a 6163/1944. BM. VII. res. számú rendeletben foglaltakkal, és melyeket közszemlére tettek a joghatóságuk alá tartozó valamennyi területen.

A Budapesti Közlönyben megjelent Jaross Andor belügyminiszter rendelete - 444/1944. B. M. -, melyben megtiltották a nyilvános fürdők használatát zsidók számára. A rendelet megszegése tizenöt napig terjedő elzárással, illetve pénzbüntetéssel járhatott.

Edmund Veesenmayer a német külügyminisztériumnak és Joachim von Ribbentropnak küldött távirataiban számolt be Otto Winkelmann SS-Obergruppenführer Horthy Miklós kormányzónál tett bemutatkozó látogatásáról, illetve a magyar belpolitika eseményeiről. A 40 perces bemutatkozó látogatás kapcsán kitért arra, hogy Horthy lényegében továbbra is cáfolta a felmerült német vádakat. A magyar belpolitikával kapcsolatban a jobboldali egységpárt létrejöttét nem tartotta valószínűnek, úgy látta, a különböző erők meglehetősen megosztottak. Ez mindenestre a németek kezére játszott, hiszen kijátszhatták őket egymás ellen. Beszámolt továbbá Imrédy Bélának Sztójay Döménél tett látogatásáról, és az Imrédy szerepvállalásával kapcsolatos lehetőségekről. Szintén tájékoztatta feletteseit Rátz Jenő, Kunder Antal és Jaross Andor Imrédy Béla és Rajniss Ferenc érdekében a miniszterelnöknél tett látogatásáról.

Budapest helyettes főpolgármestere felterjesztésében kérte a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásának megszüntetésével kapcsolatos igazolási eljárás határidejének - május 15. - meghosszabbítását Budapest esetében. A kérésben foglaltakat elfogadták, július 1-je lett az új határidő.

Beadvánnyal fordultak a Zsidó Tanácshoz, hogy járjanak közben a német hatóságoknál Wesel Imre, a szombathelyi hitközségi körzet vezetője érdekében.

Auschwitz-Birkenauban megtörtént az első Magyarországról érkezett transzportok szelekciója. A 486 férfi és 616 nő, akiket munkaképesnek találtak, a birkenaui új vágányok építésében vett részt, egy részüket Gross-Rosen altáborába, illetve Mauthausenbe szállították. További 2.698 személyt elgázosítottak.

Kuales Norbert, Beszterce polgármestere, és Debreczeni Miklós rendőrparancsnok a gettósítás előkészítésére gyűlést hívott össze a polgármesteri hivatalban. A megbeszélésen, melyen résztvett a tisztviselők egy része, a rendőrség tagjai, nyomozók, a Nyilas Párt, az Imrédysta Párt és a Volksbund tagjai, pontosították a részleteket, kijelölték a végrehajtó egységeket, kiosztották a zsidók név- és címjegyzékét. A rendőrparancsnok 9211/1944. számú rendeletében kijárási tilalmat rendelt el a sárga csillag hordására kötelezett személyeknek. A gettó létrehozása Szmolenszky László alispán és a polgármester feladata volt. Azt híresztelték, hogy disznóhizlaldát létesítenek, és 50-80 munkást kértek Rozenfeld Árontól, a besztercei hitközség elnökétől. Mikor a munkálatok valós célja kiszivárgott, a polgármester megcáfolta, és megfenyegette Rozenfeldet, hogy rémhírterjesztés miatt rögtönítélő bíróság elé küldi.

Dr. Schilling János, Szolnok-Doboka megye alispánja, aki tevékenyen részt vállalt a megye zsidóságának gettósítására és összpontosítására irányuló előkészületekben, megváltoztatta véleményét, és, betegséget színlelve, lemondott.

Miután, állítólag, híveinek azt mondta, hogy semmi okuk Romániába szökni, este Weinberger Mózes neológ főrabbi (Moshe Carmilly-Weinberger) feleségével átszökött a határon, hátrahagyva szüleit. A főrabbi tagja volt az április első napjaiban Kolozsváron felállított zsidó tanácsnak, melynek elnöke Fischer József ügyvéd, a neológ hitközség elnöke, főtitkára Moskovits József bankigazgató, titkára Hermann Dezső ügyvéd, tagjai pedig, Weinberger mellett, Glasner Akiba ortodox főrabbi, dr. Fenichel József kórházi főorvos, Klein Gyula iskolaszéki elnök, Marton Ernő, az Új Kelet egykori főszerkesztője, Léb Zsigmond, az ortodox hitközség elnöke voltak. A tanácsot többször átszervezték, kikerült az orvosi szolgálatra berendelt dr. Fenichel József, a hadirokkantként mentesített Léb Zsigmond, helyüket Lilienthal Sándor, illetve László Jenő gyáros foglalta el. Április végén Dieter Wisliceny kolozsvári látogatásakor út tagként bekerült Kasztner Ernő (Kasztner Rezső testvére), Klein Pál (Joel Brand sógora) és Weiss Jenő (Fischer József sógora), visszakerült Léb Zsigmond, viszont kikerült a két főrabbi. A tanács kapcsolatai révén tudomással rendelkezett a gettósítás céljáról, azonban, egyes források szerint Kasztner Rezső akciójának sikerében bízva, lebeszélte a város zsidóságát a Romániába való szökésről. Mindazonáltal mintegy kétszáz fő, köztük vezetők, átszökött. A Kolozsvártól néhány kilométerre lévő határon 1944-ben 1.200-1.500 zsidó szökött át. A szökéseket román parasztok, fiatal cionisták segítették. Kolozsváron pedig több száz zsidót magyarok bújtattak.

Ugyanezen a napon tartottak Kolozsváron értekezletet, melyen a gettósítás és a deportálás helyi vonatkozású kérdéseivel kapcsolatos konkrét irányelveket Vásárhelyi László polgármester, Urbán László rendőrfőnök, Paksy-Kiss Tibor csendőrparancsnok vezetésével kidolgozták. A polgármester elrendelte a zsidóknál a testi motozást. Az értekezleten résztvett a zsidóság összegyűjtésében szerepet vállaló mintegy 150 városi tisztviselő. Őket a német biztonsági szolgálat helyi parancsnoka, Stroschneider SS-Hauptsturmführer külön útmutatásokkal látta el. Jelentős szerepet játszott még az akcióban Forgács József a vármegye alispáni hivatalának főjegyzője, Papp Géza rendőrtiszt és Tarr Kázmér, a kolozsvári polgármesteri hivatal tisztviselője. A vármegye "vidéki" zsidóságának összegyűjtésének fő irányítója Szövérdi Szász Ferenc, a vármegye alispánja, és Székely József bánffyhunyadi polgármester volt.

Bedő Géza rendőrkapitány és Schröder őrnagy a Gestapo képviseletében közölték Májay Ferenc marosvásárhelyi polgármesterrel, hogy táviratilag parancs érkezett, miszerint a zsidók összegyűjtése és gettósítása másnap elkezdődik. Kérték, hogy néhány hivatalnokot és szekereket bocsásson rendelkezésükre. Délután, 16 órakor a csendőrség és a rendőrség útján a vármegyében élő valamennyi zsidó számára kijárási tilalmat rendeltek el. Marosvásárhelyen ezt a helyi zsidó tanács útján közölték az érintettekkel. A zsidó tanács tagjai Szofer Manó rabbi, Ábrahám (Shimon) Samu hitközségi elnök, Singer Ernő, Schwimmer Jenő és Goldstein Ernő voltak az ortodoxok részéről, míg Darvas Mór, Helmer József, Léderer Dezső vagy Bretter Rudolf a status quo ante hitközség részéről. Egy 1945-ös népbírósági vallomás szerint viszont az ortodoxokat Ábrahám Samu, Szofer Manó és Krausz Jenő, a status quo ante hitközséget Darvas Mór, Léderer Dezső és Löwi Ferenc rabbi képviselte. Ugyanezen a napon, a felsőbb utasítások alapján, az akciót végrehajtó rendőr- és csendőregységeket, továbbá a polgármesteri hivatal néhány tisztviselőjét, leventéket, a Nyilaskeresztes Párt egyes tagjait kiképzésben részesítették.

Páncélcseh zsidó lakosságának nagy része tudomást szerzett a másnap kezdődő műveletekről, így lehetőségük volt, hogy értékeik egy részét román szomszédaikra bízzák.

Sepsiszentgyörgyön a zsidókat a rendőrség írásban felszólította, hogy másnap reggel 6 órakor családtagjaikkal a helyi rendőrségen jelenjenek meg. A magyar állampolgárságukat bizonyító iratokat is magukkal kellett vinniük.

Varjúlaposról, ahova 45 községből 6.689 zsidót gyűjtöttek, 155 szekérrel vitték át az embereket Nyírjés-tanyára.

Shvoy Kálmán naplóbejegyzése ezen a napon: "Zsidók Bácskából Szegeden a Zsinagógában, zsidóiskolákban, aklokban, embertelen módon elhelyezve. Ez a kegyetlenkedés az egész vonalon visszatetszést szült, még a nyilasoknál is."

Leland Harrison, az Egyesült Államok svájci követe táviratban számolt be Cordell Hull külügyminiszternek arról az üzenetről, melynek továbbítását kérte tőle báró Bakách-Bessenyey György. Az üzenet címzettjei gróf Semsey Andor argentínai magyar ügyvivő, és Hertelendy László, a Rio de Janeiróban lévő magyar követség tanácsosa voltak. További kérés volt, hogy egy másolatot adjanak át Pelényi Jánosnak. Az üzenet lényegében egy rövid összefoglaló volt a megelőző napok, hetek eseményeiről, miszerint egy bizottság létrehozását tervezték a Sztójay-kormányt el nem ismerő követek és misszióvezetők részvételével. A bizottság feladata a hasonló gondolkodású magyarok összegyűjtése, a Szövetségesek mellet tanácsadó szerep, a magyarországi ellenállás elősegítése lett volna, a függetlenség és szuverenitás visszaállításának céljával, alkotmányos demokrácia formájában, miközben belpolitikai kérdésekben nem foglalt volna állást, és nem képviselt volna egyetlen pártot sem. A bizottság munkáját Európában Barcza György, az Egyesült Államokban Pelényi János koordinálta volna, és a tervezetről tájékoztatták az amerikai és brit diplomatákat. Azt kérték Semseytől és Hertelendytől, hogy táviratban írják meg, hozzájárulnak a leírtakhoz. Az üzenetet Bakách-Bessenyey már megküldte Stockholmba, Lisszabonba és Madridba, és utóbbi két helyről már meg is kapta a támogató választ. Kérte az Egyesült Államok külügyminisztériumát, hogy továbbítsák Pelényi Jánosnak, abban a reményben, hogy ő is beleegyezését adja. Szintén kérte, hogy továbbítsák Újváry Dezső isztanbuli magyar főkonzulnak is, egy személyes üzenettel együtt.

Szerző: csatomihaly | 2009. május 2.
Oldalmenü
Naptár