Segítsen, bárhogy tud:

Pihés Panna              Kiss Laura (2007.02.19-2011.10.13.)

Jankovics Kála

_____________________________________________________________________________________________________

Az oldalról és rólam

Kedves Látogató!

Sajnos, az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam honlapom. Máshol - jelenleg leginkább a bhiweb.wordpress.com oldalon - való ténykedésem, illetve a munkám eléggé lefoglal. Köszönöm mindazoknak, akik az utóbbi időben benéztek.

Idén májustól újra a Holokauszt Emlékközpontban dolgozom. Bízunk benne, hogy végre sikerül elindítani az intézményt abba az irányba, ami eredetileg tervezve volt, sikerül megtalálni egy egészséges egyensúlyt a különböző funkciók között. Ehhez mindenkinek a segítsége, figyelme, javaslata jól jön.

Személy szerint abban is bízom, hogy ez az időszak kevésbé lesz konfliktusos, mint az előző. Többen elmentek, másokról kiderült, hogy mégis tudunk hatékonyan dolgozni együtt, és, talán, én is tanultam valamit az utóbbi években. Mindezt jól mutatja a nyáron nyitott két kiállítás, és a sok-sok terv, mely remélhetőleg már a közeljövőben testet ölt.

Hogy én pedig mit tanultam az elmúlt években? A egyik legfontosabb talán az, hogy nem mindig jó, ha igaza van az embernek - sőt, néha kifejezetten jobb, ha nincs. Meg aztán, ha igazunk is van, az általában a saját nézőpontukból, viszont szinte mindennek számtalan nézőpontja lehet. A számtalan nézőpont pedig számtalan igazságot jelenthet. Ezért, nem mindig az az előremutató, ha mereven ragaszkodunk a saját igazságunkhoz, hanem az, ha megpróbáljuk mások igazságaival összeegyeztetni.

A honlappal sajnos továbbra sem lesz időm sokat foglalkozni, de segítségkéréseket továbbra is kiteszek, ha viszonylag gyorsan leellenőrizhetők. Adós vagyok azzal is, hogy utánanézzek a fenti kislányok állapotának. Nemrégiben Pannával találkoztam, aki a család és ismerőseik nagy örömére jól van, remélhetőleg a történtek rossz emlékként sem maradnak meg fejében.

Remélem, továbbra is visszatérnek néha, az olvasgatáshoz, kereséshez, internetezéshez (és egyáltalán) kívánok:

Szép Napot!

2011. október 2.

Ma kétéves a honlapom. Tortákat, ajándékokat, csókokat előzetes egyeztetés után megadott címre lehet küldeni. Köszönet mindenkinek, aki meglátogatott, aki éppen meglátogat, vagy, ha még nem is tervezte, de meg fog látogatni.

Szép Napot!

2010.06.01.

Bemutatkozás  

Lassan egy éve hoztam létre ezt a honlapot, azzal a céllal, hogy kipróbáljam, milyen érdeklődést lehet elérni, hogy kiírjak dolgokat - ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek -, esetleg segítséget nyújtsak az érdeklődőknek. Úgy gondoltam, hogy napi 10 látogató remek eredmény lenne, és, nagyjából, ezt el is értem - még akkor is, ha a látogatók jelentős része Anyukám volt. Egyrészt, a téma pillanatnyilag nincs a toplisták élén, másrészt, bár az ember hiú, az elsődleges szempont nem a mennyiség, hanem a minőség.

Több mint 200 írást tettem ki, ha valaki megtisztel, és visszalapoz, megtalálhatja a tavaly nyári sorozatot, melynek során egy-egy naphoz kapcsolódó történelmi eseményekről írtam hosszabb-rövidebb ismertetést. Sajnos, az időhiány, és egy technikai probléma miatt ez a sorozat hamar leállt. A későbbiek során is kitértem egy-egy fontosabb évszámra, azonban az ősz és a tél viszonylag eseménytelenebb volt, igaz egy történetelméleti vita parányi része is folyt itt - persze, a Magyar Tudományos Akadémia még nem keresett meg, hogy kiadja. Idén márciustól elindítottam egy sorozatot, mely az 1944-es év eseményeit igyekszik követni napról-napra. Ez a Holokauszt Emlékközpont honlapján lévő sorozat bővített változata, a magyar események, különösen a holokauszt eseményei állnak középpontjában. A különböző művekből összeszedett anyagot idézetekkel próbálom színesebbé tenni. Sajnos, az alábbiakban leírtak miatt, a Holokauszt Emlékközpontban mindez leállt, a továbbiakban saját forrásaimból igyekszem folytatni. Mondjuk, ez nem új, az utóbbi időben jóformán "hobbiként" kezdtem űzni, és igyekeztem minél több művet itthonra beszerezni. Örültem volna, ha jövőre kialakul belőle egy nagy, internetes anyag, melyet akár más intézményekkel, kutatókkal közösen lehetett volna folytatni, lehetőséget biztosítva az érdeklődőknek hozzászólásra, kérdések feltevésére. Valamiféle interaktív lexikon is lehetett volna. Persze, ezek már csak álmodozások, marad a honlapom.

Az elmúlt egy évben megismertem rengeteg érdekes embert, akik nem félnek megmutatni magukat, hibáikkal és erényeikkel együtt, és próbálnak létrehozni, alkotni, egy olyan világban, ahol ez nem igazán divat. Nagyon sokat köszönhetek Faragó Nórának, a Voluntas Musical Csoport motorjának és vezetőjének, továbbá segítőinek és tanítványainak, akik megmutatták, hogy a hit, az eltökéltség és az elhivatottság csodákra képes. Örömömre szolgált megismerni Szatmári Delinát, Simon Ágnest és még sok-sok embert. Köszönöm az ő látogatásaikat, és mindazokét, akik itt nincsenek felsorolva, de akár egyszer is eljöttek.

Az elmúlt egy év tapasztalatai alapján néhány változtatást kívánok életbe léptetni a honlapon, egyrészt ezt a bemutatkozó oldalt, másrészt, egy új rovatot hozok létre. Itt, lejjebb, megtalálhatja a Kedves Látogató a honlap rovatainak rövid leírását, hogy könnyebben eldönthesse, kíván e maradni, böngészni, esetleg visszatérni, vagy mindez érdektelen számára.

Magamról még pár szót. A nevem Csató Mihály, mint az oldal neve is mutatja. Mindez nem hiúságból vagy beképzeltségből lett így, egyszerűen lustaságból, vagy mondjuk úgy, egyszerűségből. Gondolkoztam, hogy milyen frappáns nevek lehetnének, de nem jutott eszembe semmi jó. Így maradt a nevem. Végül is, ez az oldal én vagyok, az én gondolataim, elképzeléseim a világról.

Történészként végeztem 2003-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem szakon. Mivel ez nem egy piacképes szakma, nem kapkodtak utánam a munkaerőpiacon. Hálával tartozom első munkahelyemnek, a Datalogic Kft.-nek, amely, bár programozó cég, látott fantáziát az alkalmazásomban. Talán nem okoztam csalódást. Utána a Holokauszt Emlékközpont következett, ahol először adatrögzítő voltam, majd egy-másfél év után eljutottam oda, hogy nagyobb hasznát vehessem végzettségemnek. Itt dolgoztam, egészen 2009. május 15-ig, amikortól felmondási időmet töltöm. A hivatalos indok a takarékosság és a munkaköröm megszűnése volt. A nem hivatalos indokokról, és a háttérben zajló kicsinyes hatalmi harcokról a későbbiekben úgyis írok.

Szóval, történész vagyok. Nem a legjobb, nem a legkeresettebb, de talán nem is a legrosszabb. Szeretem a történelmet, fontosnak tartom tanulmányozását, és a pártatlan, korrekt, szakmai alapokon nyugvó feltárását. A politikába bevitelét viszont elítélem. Mind a jobb, mind a bal oldal részéről. A történelem a történelemkönyvekbe, a jelképek a múzeumokba valók, nem politikai gyűlésekre, megmozdulásokra, kampányokba. (2009. június)

A honlap felépítése:

Eseménynaptár (blog): történelmi évfordulókkal kapcsolatos sorozatok, egy-egy kiemelkedő évfordulóval kapcsolatos ismertetések, továbbá blogbejegyzések a mindennapokról, a közéletről és a politikáról.

Történetek a HDKEből: ide a Holokauszt Emlékközpontban eltöltött öt és fél év érdekesebb történetei fognak felkerülni - a saját szemszögemből, és a saját véleményem szerint. Sok érdekes dologgal találkoztam. Vezetővel, aki képzetlen, alkalmatlan volt a ráosztott feladatra, de nem tudta vagy akarta felismerni saját kártékonyságát. Gazdasági főtanácsadóval, aki számtalan kárt és bosszúságot okozott másoknak, de, legjobb védekezés a támadás alapon, mindenki munkájába gátlástalanul beleszólt, és mindenkit támadott. Külsős informatikussal, aki saját munkáját se volt képes ellátni - vagy inkább attól függően, ki kért tőle valamit -, de szintén gátlástalan módon beleszólt mások munkájába, hezitálás nélkül oktatott ki szakembereket saját területükön, kezelt le bárkit, akit rangban lejjebb lévőnek gondolt, és már az intézmény pénzügyeibe, személyi állományának összetételébe is beleszólással bírt. A kedvenc könyvem a "A 22-es csapdája" - nem hittem, hogy egyszer át is élhetem az abban megfogalmazottakat.

Kronológiák: általam készített, vagy még most is összeállítás alatt lévő kronológiák a történelemről általában, vagy egy-egy konkrét témáról, mint például a háborús bűnösök felelősségre vonása, vagy a sobibori felkelés története.

Munkáim a HDKE-ben: a Holokauszt Emlékközpontban végzett jelentősebb munkáimról ismertetők. Az ott töltött évek alatt öt kiállítás létrehozásában vettem részt, négynek kollegámmal írtuk a forgatókönyvét is, egy még jelenleg is az Emlékközpont egyik legkeresettebb anyaga. Számos dolog már nem fért ide, mint például az iskolák számára készített kiállítási anyag.

Írások: a szakdolgozatom, mely a hatnapos háborúval foglalkozott, egy írás a történész munkáiról és feladatairól - ahogy én látom -, és vita egy rehabilitációról.

Szakmai anyagok: különböző, történelemmel kapcsolatos anyagok, dokumentumok. PowerPointos vetítések az eviani konferenciáról, az Anschluss magyarországi sajtóvisszhangjáról, szkennelt dokumentumok a háborús bűnösök felelősségre vonásáról. Letölthetőek, és szabadon használhatóak - persze, azt megköszönném, ha nem feledkeznének meg róla, honnan van.

Egyéb írások: dráma, tragikomédia, bohózat - saját zsengék, csak úgy.

Vendégmunkások: barátok, családtagok, ismerősök, akik rám bízták írásaikat, hogy emeljék honlapom fényét.

Hasznos linkek: munkám vagy internetes barangolásaim közben általam hasznosnak ítélt oldalak linkjei. Sajnos, vagy inkább hála Istennek, több oldal van, mint, amit meg tudtam jegyezni, ezért elnézést kérek azoktól, akik kimaradtak. A memóriám jóval végesebb, mint az internet.

Képtár: sajnos, ez viszonylag elhanyagoltabb rész, inkább csak tárolásra szolgál. Akinek van kedve és mersze, persze benézhet.

Elérhetőségeim: elérhetőségeim.

Vendégkönyv: ide bejegyezheti mindenki rövidebb üzeneteit. Időnként néhányan összekeverik a játszótérrel, akárcsak a Fórumot, de hát, ha ez nekik örömet okoz, tegyék. Mindenestre, obszcén, másokat sértő, közlésre méltatlan szövegeket törlök.

Fórum: itt lehetőség nyílhat mindenkinek elmondani gondolatait a történelemről, annak kutatásáról, a társadalom számára való fontosságáról. Eddig nem sokan merték vállalni gondolataikat, nekik ezért is külön köszönet jár. Mindenestre érdekes, mert nap mint nap találkozom emberekkel, akik igen bátran és határozottan nyilatkoznak történelmi kérdésekben.

Megosztás

Link: